Árnyékmunka

Mi is az az árnyékmunka?

Teal Swen-től hallottam erről először egy tökéletes megfogalmazást.
A tudattalan tudatossá tételének és az elfogadhatatlan elfogadhatóvá tételének a folyamata, vagyis egy átkeretezés.

Meg kell értenünk, hogy a széttöredezettség és az elkülönülés és a megosztottság állapota valójában nem természetes. Ez egy gyógyulatlan állapot. Amikor valami meggyógyul, össze áll.

Az árnyékaid, amiket megtagadtál, elutasítottál, elfelejtettél nem tűnnek el bármennyire is szeretnéd. Ezért újra előjönnek könyörögve, hogy újra integráld őket.

Az emberiség évezredek óta táplálta a megosztottságot. A spirituális gyakorlatok és az önfejlesztések célja évezredeken keresztül a negatív meghaladása volt. Az emberek arra törekedtek, hogy felszámolják a negatív tulajdonságaikat a pozitív javára. Ez viszont csak a tudattalanságot növeli. A legtöbb tanító azt tanítja az embereknek, hogy hogyan válhatnak azzá, ami jó és hogyan irtsák ki magukból, ami rossz.        

Például:
Hogyan élhetünk bőségben?
Hogyan szabadulhatunk meg az irigységtől és a féltékenységtől?
Hogyan összpontosítsunk pozitívan?
Hogy szabaduljunk meg a negatív gondolatoktól?
Hogy legyünk a jelenben?
Hogy felejtsük el a múltat?
Hogy teremtsük meg a saját valóságunkat?
Hogy szabaduljunk meg a félelemtől és a démonoktól?

Ez a gondolkodás a gyógyulatlan állapot felé visz. A helyes irány az integráció. Az ember nem érheti el az egészség és a jóllét állapotát azzal, hogy eltaszít magától dolgokat. Főleg nem a saját részeinek megtagadásával. Nem érheted el az egészség állapotát az érzelmek kikopogtatással, vagy pozitív megerősítések ismételgetésével. Úgy, hogy megpróbáld eltörölni a negatív gondolatokat azzal, hogy azt mondod magadnak, hogy megbocsátasz annak érdekében, hogy elkerüld a gyászfolyamat kellemetlen aspektusait. Azzal, hogy erőt adó beszédeket hallgatsz azért, hogy ideiglenesen elmenekülj a saját erőtlenséged elől. Azzal, hogy bizonyos jellemvonásaidat táplálod, miközben a többit kiéhezteted, ezek mind, mind csak rövid távú gyógyulást eredményezhetnek. Pillanatnyilag azt érezheted, hogy milyen jól vagy a korábbi állapotodhoz képest, de ez csak átmeneti. Ugyanúgy működik, mint az érzéstelenítő, vagy a fájdalomcsillapító. Pillanatnyilag elodázzuk a dolgokat, de ez nem a gyógyulás. Ha folyamatosan csillapítjuk a fájdalmat, akkor soha nem a mögöttes tartalmat kezeljük, tehát előbb vagy utóbb még rosszabb lesz.

Ha egészséget, boldogságot, gazdagságot akarsz, akkor integrálnod kell az árnyékaidat. Ez azt jelenti, hogy a tudattalanodat meg kell hívnod a tudatodba. Tudatosítanod kell azt, aminek jelenleg nem vagy tudatában. El kell fogadnod és be kell építened azt, amit jelenleg elfogadhatatlannak tartasz. Ismerd el és értsd meg azt, amit jelenleg eltaszítasz magadtól. Pl.: fájdalmas emlékek, negatív gondolatok, fájdalmas érzelmek és önmagad azon részei, amiket nem szeretsz.

EGY IDŐS CHEROKEE INDIÁN AZ ÉLETRŐL MESÉLT AZ UNOKÁJÁNAK. . .

Küzdelem zajlik a bensőmben – mondta a fiúnak.
Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással.

Az egyik farkas gonosz – ő a harag, irigység, bánat, mohóság,
arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség,
hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség.

A másik farkas jó – ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom,
alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés
és hit.

Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is.

Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját:
– Melyik farkas fog győzni?

Amelyiket táplálod – válaszolta az idős indián.

Sokan felkapják erre a fejüket, mint régen én is, mikor erről először hallottam. Viszont, ha jobban bele gondolunk, ez ugyanaz a történet, ami töredezetté tesz. Ugyanúgy szembe állítja a jót a rosszal, a fényt a sötétséggel.

Mi is a szeretet?

Tehát ez teljes mértékben ellent mond annak, hogy a negatív tulajdonságainknak fordítsunk hátat, és mondogassuk a tükör előtt, hogy szép, jó, és okos vagyok. Vagy menjünk el egy olyan előadásra, ahol a vad idegenekkel kell mondogatnotok egymásnak, hogy „szerethető vagy”. Ez ott abban a közegben marha felemelő lehet, majd haza mész és össze zuhansz. Tehát bevettél egy fájdalomcsillapítót, de estére ki is ment a hatása.

Mikor valamit önmagad részének tekintesz, akkor jutsz el oda, hogy elfogadod, látod, hallod, érzed, megérted és kielégíted az adott részed szükségleteit. Ezért nem tudod kiéheztetni magadban az egyik farkast és a szeretet elve szerint élni. Ez a filozófia nem a belső békéhez vezet, hanem a háborúskodáshoz. Egy belsőleg vívott háborút viszont nem lehet megnyerni! Mert ennek a háborúnak mindkét oldala te vagy.  

De akkor hogy érem el én, vagy bárki más a javulást? Erre mindenkinek megvan a saját válasza, de a legtöbb embernek olyan válasza van, ami nem működik. Ennek az az oka, hogy a legtöbb embernek olyan válasza lesz, amely háborúba sodorja önmagával szemben. A legtöbb spirituális technika az egyik részedet állítja szembe a másik részeddel. Ezért van az, hogy egyedül sehogy nem tudod megoldani a problémáidat, bármennyire is próbálkozol. Ez azért van, mert az ellenállás energiájából közelíted meg a dolgot. Nem tudod legyőzni a problémáidat, mert nem tudod legyőzni azt, ami te magad vagy. Vagy egy részed. Amint azonosulsz valamivel, az már te vagy. Ettől a ponttól kezdve, ha megpróbálod legyőzni ezeket a dolgokat, az azt jelenti, hogy az egyik részed háborúba kerül egy másikkal. Még a negatív vonásokat sem lehet kiirtani belőled, amelyek a részedhez tartoznak. Szeretni lehet őket! Amikor szeretik őket, akkor az a mód, ahogy kifejezik magukat előnyös lesz számodra. Önmagad bármely aspektusának ellenállni ÖNGYŰLÖLET!

Ez a természeténél fogva ellenállás. Nem számít ugyanis, hogy aminek ellen állsz pozitív vagy negatív. Ez öngyűlöletből fakad. De lehetséges javulást elérni, jól vagy jobban érezni magunkat az önutálat légkörében?
A válasz NEM!

Akkor mi a megoldás?

A megoldás a felmagasztalás. Ez egy ősi alkímiai fogalom. Az alkimisták megpróbálták a dolgokat a legemelkedettebb, a legjobb kifejeződésükké alakítani. Például úgy gondolták, hogy a fém legemelkedettebb és legjobb kifejeződése az arany. Amit nekünk gyakorolnunk kell, és ez az igazi megoldás az életre, a negatív tulajdonságaink felmagasztalása. Vagy azoknak, amit mások negatívnak ítélnek. Elég nehéz felmagasztalást létre hozni, ha valójában ítélkezést érzünk önmagunk ezen aspektusával szemben. Ha jobb életet akarunk élni, ahol nem tesznek minket folyamatosan boldogtalanná a negatív személyiségjegyeink, akkor minden egyes személyiségjegyet, amit nem szeretünk, fel kell ismerni magunkban, és aztán meg kell érteni. Amikor ezt a negatív aspektusainkkal tesszük, akkor egy nagyon vicces dolog történik. Nevezhetjük ezt egy alkímiai folyamatnak, ami végbe megy. Ugyanis egy jellemvonás megtalálja a legmagasztosabb kifejeződését. Ami káros, az jótékony hatásúvá válik.

Lássunk néhány példát:

Egy gyermek, aki figyelem hiányos, akinek szüksége van a figyelemre, mégis elutasítják a szülők azzal, hogy „más dolgokra kell koncentrálnom”. Mivel gyűlöli ezt a részét -hiszen elutasították-, ezért meg akarja tagadni. Viszont így nem elégíti ki a szükségleteit. Így nincs más lehetősége, mint a manipuláció. Tehát az illető elkezdi olyan módon kielégíteni a szükségleteit, ami nem csak saját magára, de másokra nézve is károsak. Pl.: Ha észreveszi, hogy egy áldozati szerepben kielégítheti a szükségleteit -hiszen akkor figyelnek rá, foglalkoznak vele-, akkor egy idő után előfordulhat, hogy szándékosan áldozattá teszi magát. Az életében mindenki más gonosztevővé válik. Hát, nem ez a legjobb kifejeződés.
Viszont, ha ugyanez a személy elismeri a figyelem kereső aspektusát, megérti a szükségleteit, meglátja benne az összes értéket, ami ebben rejlik, elkezdi közvetlenül kielégíteni a vágyait. Pl.: ha színészkedni kezd, akkor ez egy remek lehetőség arra, hogy adjon a közönségnek, ezért megkapja azt a figyelmet, amire vágyott. Tehát a figyelem kereső magatartás egy magasztos kifejezési formája lehet a színészet.

Egy másik példa.
Vegyünk egy zaklató attitűdöt. A zaklatók nyomást gyakorolnak az emberekre. A zaklató magasztos formája lehet, hogy az embereket arra ösztönzi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Ha ezt az energiát olyan helyzetben használja, ahol az emberek hasznára válik, azzal mindenki jól jár. Akár lehet belőle egy jó edző. Mint az én edzőm. Esélyem sincs feladni semmit, mert végig tol a folyamaton.
Ha egy bizonyos dominanciával társul, és képes a felelősséget vállalni, akár jó vezető is lehet belőle.