Az Önismeret-ahogy én látom!

Az élet egy játék. Sokszor hallottam már ezt a kijelentést. Időnként nem túl vicces, mégis valóban egy játék. Amennyiben ismerjük a játékszabályokat. Csakhogy, ezeket senki nem mondta el nekünk. Legalábbis nekem biztosan nem. Én azonban megtaláltam!

Az én meglátásom, hogy az önismeret a kulcs. Amennyiben ismered önmagad minden előnyével és hátrányával, akkor tudod jól és könnyedén játszani az élet nevű játékot.

Miért gondolom így?

Ez nagyon egyszerű! Amennyiben ismerjük a képességeinket, készségeinket, hogy miben vagyunk jók, mi érdekel minket, akkor nyilván arra próbáljuk terelni az életünket. Ellenkező esetben meglehetősen göröngyös is lehet az utunk.
Merthogy… Ha nem ismered önmagad, akkor bizonytalan vagy. Nem lehetsz határozott, hiszen nem tudod biztosan, hogy az adott szituációban hogyan kellene reagálnod, hogy önazonos legyél. Mert azt sem tudod, hogy mikor vagy önazonos. Tehát megpróbálsz a környezeted elvárásainak megfelni, mert akkor kapsz vissza igazolást a külvilágból, hogy jó, vagy rossz vagy.

A szocializációnak az a lényege, hogy amikor kicsi gyerekek vagyunk gyorsan megtanuljuk, hogy a túlélésünk azon múlik, hogy a társadalom befogad, vagy kitaszít minket. Ha befogad, akkor biztonságban vagyunk és a szükségleteink kielégítésre kerülnek, ha nem, akkor a szükségleteink és a túlélésünk veszélybe kerül.
Tehát a szocializáció során azt tanuljuk meg, hogy a környezetünk szerint mi az elfogadható és mi nem. Mik azok a társadalmi normák, ami szerint élnünk kell. Valamint azt is megtanuljuk, hogy ha olyanok vagyunk, ami a társadalom által elfogadható, akkor jutalmat kapunk, ellenkező esetben pedig büntetést.

Hát, ezt akármilyen oldalról nézem, zsákutcának tűnik! Ugyanis ez eddig nem rólunk szólt. Csak arról, hogy mit szólnak mások, szerintük milyennek kellene lennünk.
Ha ez még nem volt elég, akkor jöhet a következő szint! Bonyolítsuk meg egy picit a dolgot azzal, hogy vannak a szüleinknek elvárásai, vannak a tanárainknak elvárásai, vannak a barátainknak elvárásai stb. Ezek sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással, hiszen a szüleim és a barátaim közötti generációs szakadék éppúgy jelen van, mint a szüleim és köztem. Tehát otthon valamilyennek mutatom magam (mert akkor vagyok jó-tehát szerethető), de ha a barátaimmal vagyok, akkor másmilyennek mutatom magam, amit ők várnak el. Vagy egy picit puhábban fogalmazva, amilyennek ők szeretnének látni. Vagy amilyennek én szeretném, hogy ők lássanak? Hoppá…Na, most melyik?
És még egy csavar csak a poén kedvéért… Mivel jó esetben nem csak egy barátunk van , hanem több is, akár még ott is lehetnek különbségek…

Miért fontos az önismeret? Mert ha tudjuk kik vagyunk, és mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, önazonosak tudunk maradni minden körülmények között. Minden szituációban tudjuk, hogy számunkra mi a helyes viselkedés vagy döntés, nem vagyunk rászorulva arra, hogy megmondják ezt mások. Tudjuk azt is, hogy nem attól vagyunk szerethetőek, ha mindig azt csináljuk, amit mások diktálnak.

A SZERETET ugyanis nem más, mint FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS.

Az ember legfőbb vágya szeretni és szeretve lenni. Ezért nagyon messzire is képesek vagyunk elmenni. Akár a saját magunk feladásáig is. Emiatt hazugságban és a lelkünk elnyomásával élünk le egy életet is akár. Van, aki ezt könnyebben viseli, van, aki ebbe bele is betegszik. Nem véletlenül ismeri el az orvostudomány is, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű.

Ahhoz, hogy ne jussunk el idáig, érdemes foglalkozni picit ezzel a sok esetben nem túl kellemes témával. Aki rászánja magát, számítson arra, hogy lesznek olyan pillanatok, mikor nem lesz büszke magára. Merthogy mindenki követ el hibákat, mindenki a maga módján. Millió rossz döntést hoztunk. Ami utólag, minden körülmény ismeretében már rossz döntésnek bizonyul. Viszont akkor, abban a pillanatban, abban a helyzetben, az akkori képességeink és készségeink szerint jónak tűnt! Ezt soha ne feledjük! Utólag könnyű okosnak lenni!
Érzelmileg millió megrázó emlék bukkan fel, amit már az évek folyamán jó mélyre ástunk el, mert nem is akartunk róla tudomást venni. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, ezeket ki kell ásni újra. Át kell értékelni, és megtalálni, hogy mit tanultunk belőle. Mikor ez megtörtént, már könnyű szívvel elengedhetjük, és megkönnyíthetjük ezáltal a lelkünket.

Ezt a folyamatot transz állapotban lehet a leghatékonyabban végig vinni, amiben nagyon szívesen segítek!

Amit viszont egyedül is meg tudunk tenni az önismeretünk fejlesztése érdekében, az az éberség. Figyeld meg magad, hogy a különböző szituációkban milyen érzések bukkannak fel benned.
Mikor megcsörren a telefon és meglátod a hívót.
Mikor behív a főnököd az irodájába.
Mikor vizsga szituációban kell megmutatnod magad.
Mikor egy ismeretlen területen kell helytállnod.
Randi szituációban – már akinek nincs párkapcsolata…

Még sorolhatnám, de mindenkivel más dolgok történnek. Minden esetre az a lényeg, hogy első körben felismerjük a helyzeteinket. Hogy mi jó nekünk és mi nem. Ezzel aztán már tudunk a következő szintre lépni.

Remélem érdekesnek találtad a gondolataimat.

Szép napot kívánok!