— Hogyan lesz félelemből erő, tehetetlenségből szabadság?
A felelősségvállalás egy olyan szó, ami mindig megállítja az embereket.
Van, aki elcsendesedik tőle.
Van, aki védekezni kezd.
De valamilyen reakciót mindenkiből kivált.
Sokáig én sem értettem, miért.
Aztán elkezdtem megfigyelni az embereket — és persze magamat is.
Arra jöttem rá, hogy a felelősségvállaláshoz rengeteg félelem kapcsolódik.
És nem azért, mert rosszak lennénk.
Hanem azért, mert gyerekkorunk óta ezt tanultuk:
A felelősség = a hibáztatás és a büntetés lehetősége.
🌱 Gyerekkori mintáink: így tanuljuk meg félni a felelősségtől
Már óvodában és iskolában is vannak „naposok”, „hetesek”.
Ők a felelősök valamiért.
És ha valami nem sikerül,
akkor őket veszik elő, szidják meg.
Gyerekként ebből azt tanuljuk:
- a felelősség nem öröm,
- a felelősség nem választási lehetőség,
- a felelősség veszélyes, mert kiválasztanak, kiemelnek —
és rajtad kérnek számon mindent.
És ez mélyen belénk ivódik.
Felnőttként aztán tovább épül ez a félelem:
- „A törvény nem tudása nem mentesít.”
- „Ha hibázol, te fizetsz.”
- „Te vagy a felelős mindenért, ami veled történik.”
Csakhogy:
senki nem tanította meg ezt kezelni.
Nem tanítják az iskolában:
- hogyan működik az adózás,
- a munkaszerződés,
- vagy akár az alapvető döntéshozás.
Mégis azt mondják:
18 éves korodtól mindenért te vagy a felelős.
Van ebben némi ellentmondás, ugye?
Nem csoda, hogy a „felelősség” szó hallatán összeugrik a gyomrunk.
🌱 Egy váratlan felismerés: a felelősség nem büntetés — hanem döntési lehetőség
A legtöbbször a felelősségvállalásnak valóban van következménye.
De valójában a felelősség mindig egy döntéssel kezdődik.
- Hozunk egy döntést.
- Ez kihat az életünkre.
- És ezt vállaljuk.
Ettől sokan megrémülnek.
Mert „mi van, ha rosszul döntök?”
De itt jön a legtisztább felismerés:
A nem-döntés is egy döntés.
Ha két állás közül nem választasz,
akkor végül egyik sem lesz a tiéd.
Nem azért, mert rosszul döntöttél,
hanem mert nem döntöttél egyáltalán.
Ugyanez igaz párkapcsolatra, költözésre, tanulásra,
életmódváltásra — mindenre.
A döntés szabadsága mindig veled van,
akkor is, amikor épp nem élsz vele.
🌱 A biztonság illúziója: miért maradunk ott, ahol szenvedünk?
Nagyon sokan azért nem döntenek,
mert azt hiszik, hogy a „jelen helyzet biztonságos”.
„Legalább ezt ismerem.”
„Legalább kiszámítható.”
„Legalább nem romlik tovább.”
A komfortzónánk sokszor egyfajta védőburok —
még akkor is, ha valójában fáj benne lenni.
Ezért vannak, akik:
- rossz munkahelyen ragadnak,
- bántó kapcsolatokban maradnak,
- halogatnak éveken át,
- vagy engedik, hogy mások döntsenek helyettük.
Mert a döntés felelőssége félelmetesnek tűnik.
Pedig sokkal félelmetesebb,
ha soha nem döntünk semmiről.
🌱 A sodródók: amikor mások irányítják az életet
Sokan nem hoznak döntéseket — hanem sodródnak.
Nem választanak munkát → „majd lesz valami”.
Nem lépnek ki egy rossz kapcsolatból → „majd megoldódik”.
Nem mondják ki, mire vágynak → „nem akarok konfliktust”.
Aztán csodálkoznak,
hogy nem ott tartanak, ahol szeretnének.
Mert ha ők nem döntenek,
akkor majd dönt helyettük az élet,
vagy éppen más emberek.
És ilyenkor könnyű belecsúszni ebbe a gondolatba:
„Mások miatt tartok itt.”
De az igazság ennél finomabb:
nem mások miatt,
hanem mert átadtuk nekik a döntést.
A felelősségvállalás itt kezdődik:
visszaveszem magamtól azt, amit átadtam másnak.
🌱 A motivációs előadások csapdája: „most aztán megváltom a világot!”
Én is voltam ilyen előadásokon.
Ismered azt az érzést, amikor:
- érzed, hogy feltölt,
- azt hiszed, mostantól minden megy,
- hazaérsz, és elhatározod: „mostantól másképp lesz”?
Aztán másnap:
„Hogy is kezdjem?”
„Miért nem léptem eddig?”
„Miért félek ekkora lendület után is?”
Ha szerencsém volt,
1-2 dolgot megváltoztattam.
Aztán a lufi kidurrant.
És nem értettem, miért.
Miért nem tudok tartósan változtatni?
Miért húz vissza valami?
Miért félek tovább lépni?
A válasz évek múlva érkezett meg.
🌱 Félelem — a legerősebb mozgatórugó
Rájöttem, hogy a döntéseim mögött legtöbbször félelem volt:
- félelem az anyagi összeomlástól,
- félelem az egyedülléttől,
- félelem attól, hogy nem szeretnek,
- félelem a kritikától,
- félelem a kudarctól,
- félelem az elutasítástól.
És amikor félelemből döntünk,
az eredmény szinte mindig: veszteség.
Hol azért veszítünk, mert maradunk ott, ahol nem jó.
Hol azért, mert nem lépünk, csak sodródunk.
Hol azért, mert rossz irányba indulunk.
És ami a legfájdalmasabb:
mindegy, mit teszünk, valahogy sosem jön ki jól.
Ismerős érzés?
🌱 A mentőöv: amikor az élet közbeszól
Az élet időnként odadob egy mentőövet.
Egy jelet.
Egy lehetőséget.
Egy „most vagy soha” helyzetet.
Nálam ez egy hipnózis tanfolyam volt.
Nem is tudom, ki tette elém,
de olyan hívást éreztem, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
És ez az út mindent megváltoztatott:
- a saját életemet,
- a gyerekeim életét,
- és azt is, hogy másoknak hogyan tudok segíteni.
A legnagyobb felismerés pedig ez volt:
a döntéseinket nem logikából hozzuk meg,
hanem tudattalan programok alapján.
🌱 Tudattalan programok: amikor nem értjük, miért döntünk rosszul
Biztos te is éreztél már olyat,
hogy tudtad, mit kéne tenni —
de nem tetted.
Tudtad, hogy ki kéne lépni a kapcsolatból,
de nem tetted meg,
mert „nem akartad bántani”.
Vagy tudtad, hogy el kéne vállalni egy külföldi lehetőséget,
de maradtál,
mert „mi lesz anyukámmal”.
Nem azért, mert rossz döntést hoztál.
Azért, mert egy régebbi programod írta felül a jelenlegi vágyaidat.
És ez rengeteg embernél így működik.
🌱 A jó hír: van megoldás — önismeret
Az önismeretben nem az a lényeg,
hogy „megjavítsuk magunkat”.
Az a lényeg, hogy:
- felismerjük a mintáinkat,
- megértsük, honnan jönnek,
- feloldjuk, ami már nem szolgál,
- és a helyére új programot tegyünk.
És itt történik a csoda:
ahogy változik bennünk a program, úgy változik a döntésünk.
Ahogy változik a döntésünk, úgy változik az életünk.
A döntés szabadsága nem azt jelenti,
hogy minden helyzet könnyű lesz.
Hanem azt jelenti:
„Már nem a múltam dönt helyettem.
Én döntök.”
🌱 Összefoglalás: nem is olyan félelmetes a felelősség
Az elején még azt érezhetjük,
hogy a felelősség ijesztő,
kihívás,
vagy veszély.
De valójában:
a felelősség a szabadság kapuja.
A döntéseink mögött gyerekkori minták állnak.
A viselkedésünk mögött régi félreértések,
beégések,
programok.
És amikor ezeket felismerjük,
megértjük és elengedjük,
akkor már nem mások döntenek.
Nem a félelem dönt.
Nem a trauma dönt.
Hanem mi.
És ez a legnagyobb erő.