Amikor azt érezzük, hogy folyamatosan falakba ütközünk, hogy hiába is szeretnénk más irányba terelni az életünket, mégis valami olyan felé megy, amit mi nem szeretnénk, annak millió oka lehet. Talán a legérthetőbb magyarázat erre az, hogy mindenki a megszokott keretrendszerében gondolkodik.
Amikor történik velünk valami, egy feladatot dob elénk az élet, mindenki a saját tanult, vagy eddig megtapasztalt eszköztárában gondolkodik. Ami nyilván érthető is, hiszen vannak jól bevált módszereink, amiket előszeretettel alkalmazunk. Ezeknek egy része tökéletesen működik is. De mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy mindig ugyanabban a keretrendszerben mozgunk. Amivel addig nincs is gond, amíg ezek a megoldások számunkra tökéletes eredményekkel szolgálnak. Amennyiben azonban nem vagyunk elégedettek az eredményekkel, vagyis az életünkkel, illetve bizonyos életterületeinken zajló folyamatokkal, akkor jó lenne ezt a keretrendszert kitágítani.
Einstein ezt így fogalmazta meg nagyon találóan:
„Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”
Mikor először olvastam ezt, először a levegőbe csaptam, hogy milyen kiváló gondolat! A következő percben pedig magamba roskadtam. Mert nem véletlenül gondolkodunk valahogyan. Ezt tanultuk. Ebben vagyunk jók, ebben van rutinunk. Értem, hogy ez mindig ugyanabba a zsákutcába vezet, mert ezt is tapasztaltam… Néhányszor… Talán kicsit többször…, de ki számolja…
A kérdés az, hogy hogyan tudnánk máshogyan gondolkodni?
Ahhoz, hogy új megoldásokat találjunk, ahhoz meg kell változtatnunk a véleményünket. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen azt igaznak hisszük. Ezért ezen úgy tudunk változtatni, ha megértjük, hogy az nem feltétlenül igaz, amit addig gondoltunk, illetve egy másik gyorsabb és hatékonyabb módja a tudattalanban történő átírása. Amennyiben átkeretezzük az eredeti véleményünket, abban az esetben új viszonyítási pontjaink miatt máshogy látjuk ugyanazt, ami addig megoldhatatlannak tűnt.
Minél szorosabb valakinek a keretrendszere, minél több dologhoz ragaszkodik, annál több belső konfliktusa lesz. Minél rugalmasabb valaki, hajlandó elfogadni a helyzetek változását, az emberek különbözőségét, annál kevesebb falba ütközik. Tudom, ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában nagyon nehéz ügy. A véleményünket a világról nem csak a saját tapasztalataink által építettük fel. Születésünk pillanatától szívtuk magunkba a környezetünk véleményét. A szüleinktől vesszük át a legtöbb hitet. Ezeket annyiszor hangoztatták, hiszen igaznak hitték és ezek alapján élték az életüket, persze velük együtt mi is! Ezekre még rájönnek a saját tapasztalataink, saját hiteink, szokásaink. Sok éven és évtizeden keresztül gyűjtögetjük ezeket a hitrendszereket, amikhez olykor nagyon tudunk ragaszkodni még annak ellenére is, hogy azok minket látványosan hátráltatnak. Ami miatt egy ördögi kör az egész az az, hogy igaznak hisszük őket. Nem véletlenül, hiszen évekig hallgattuk, vagy tapasztaltuk ezeket. Emiatt szinte elképzelhetetlen, hogy változtassunk nézeteinken.
Addig, amíg valaki meg nem világítja egy teljesen új oldaláról a történetet, addig ez a megoldó készletünk része marad. Amennyiben sikerül átkereteznünk a hiteinket, és valóban az új nézeteket látjuk már csak érvényesnek, akkor fognak valóban megváltozni a dolgaink, kisimulni a konfliktusaink. A berögzült szokásaink, amiket éveken keresztül gyakoroltunk és ezzel rögzítettük, meglehetősen stabillá váltak. Ezért ahhoz, hogy megváltoztassuk a rutint, nagyon éberen kell figyelnünk magunkra, hogy ne a régi szokásainkhoz nyúljunk, hanem adott esetben egy új szokást gyakoroljunk, ami jobban szolgál minket. Ez azonban egy hosszú folyamat.
Ennél hatékonyabb, ha a tudattalannal dolgozunk. Transz állapotban a hitrendszereinket be tudjuk azonosítani, amennyiben nem szolgálnak minket már, akkor egy számunkra előnyösebbre tudjuk cserélni, ami minket támogat.
Ennek folyamatáról a honlap többi oldalán bővebben is olvashatsz.